Apokalipszis most? NE!

2012. július 10., kedd

A világon egyedülálló hőtározót épít Bécs


A világon egyedülálló, magas nyomású hőtározó építését kezdte meg az osztrák főváros. Segítségével a hőenergiát akkor lehet felhasználni, amikor szükség van rá, és nem amikor megtermelték.

Várhatóan 2013 végén kezdi meg működését a világ első nagynyomású hőtározója, amely 20 ezer háztartás évi szükségletét képes kielégíteni, és – a hőtermelés és tárolás optimalizálásával – évi 11 ezer tonnányi szén-dioxidtól mentesíti a környezetet. Ráadásul az új létesítmény révén függetleníteni lehet egymástól a hő megtermelésének és felhasználásának idejét.
„A nagynyomású hőtározó kiválóan beleillik az energiastratégiánkba” – mondja Susanna Zapreva, a Wien Energie ügyvezető igazgatója. „2030-ig az általunk megtermelt energia 50%-át megújuló energiákból – elsősorban szél-, nap és geotermikus energiából szeretnénk előállítani –, a megújuló energiahordozók azonban elképzelhetetlenek tárolási kapacitás és nagy teljesítményű hálózatok nélkül. Szívesen fektetünk be ebbe a projektbe, mivel az ügyfeleinknek megújuló energiákra építő, hosszú távon is működőképes rendszert szeretnénk biztosítani.”
Mivel a Wien Energie eddig nem rendelkezett tározó kapacitással, a megtermelt, de éppen fel nem használt hő kárba veszett. Az új létesítménnyel viszont függetleníteni lehet egymástól a hőtermelés és felhasználás idejét: a tározóban évi 145 ezer megawattórányi hőmennyiséget tudnak „elraktározni”, ami 20 ezer háztartás éves szükséglete.
A Bécs 11. kerületében, 20 millió euróból megépülő hőtározó a simmeringi, donaustadti és leopoldaui kapcsolt erőművek, a hulladékégetők valamint a megújuló energiahordozókra építő létesítmények működését optimalizálja és integrálja, segítségével évi 11 ezer tonnányi szén-dioxidtól tudják majd megkímélni a környezetet. Ez körülbelül akkora mennyiség, mintha 4.200 középkategóriás autót egy évre kivonnának a forgalomból.
A két tartályban 11 ezer köbméternyi forró víz tárolására alkalmas rendszer különlegessége, hogy a szokásos alacsony nyomás helyett magas (10 illetve 6 bar) nyomással működik. Erre azért van szükség, mert az 1.153 kilométernyi bécsi távhővezeték szintkülönbsége helyenként a 150 métert is eléri. Hogy a magasabban fekvő helyekre is el tudják juttatni a meleg vizet, azt 95 és 150 Celsius-fokos hőmérsékleten, 15 baros nyomással keringetik a rendszerben. Ehhez a sajátossághoz kellett igazodnia a most épülő hőtározónak is. (Adta hírül a Compress.)

2012. március 26., hétfő

A városi ellenállás biopolitikája

"A globális tőkéért folytatott versenyben úgy tűnik, a világ városai a végletekig feszítették az urbanizációt. A neoliberális városi kormányzás ebben a versenyben úgy szabja át a városok infrastruktúráját, hogy abban bizonyos csoportoktól megtagadja a törődést és az ellátást, vagy egész egyszerűen kitiltja őket a városból. A városi élet ezzel egy biopolitikai küzdelem színhelyévé válik, ahol egymással szemben áll a városvezetés és azok a csoportok, amelyek követelik a nekik állampolgárként járó pozitív jogokat. A Tek következő teaházában Selmeczi Anna, a Ceu Phd hallgatója Michel Foucault és Giorgio Agamben elméletein valamint a dél-afrikai nyomornegyedekben formálódó lakhatási tömegmozgalom példáján mutatja be azt a küzdelmet, amely a világ nagy városaiban zajlik a neoliberális várostervezés „racionalitása” ellen és a túlélés újrapolitizálásáért." - na erről fog szólni a Társadalomelméleti Kollégium klubjában (Bp. IX. Ráday u. 43-45.) március 27-én 20.30-tól az előadás.

2012. január 16., hétfő

Az izlandi préda

Nem fogunk egy gejzírben melegedni velük, sajnos, mert ez nálunk megvalósíthatatlan, a természeti adottságainkat, a tudatállapotunkat, génállományunkat és a kommunikációs képességeinket tekintve is. A különbség körülbelül, mint Szandi és Björk nótái között, pedig úgy elfűtenék geotermikus energiával, lennék kevesebben egy négyzetkilométeren, laknék luxus barlanglakásban és termelném a magyar földi paradicsomot.
Alkotmányos szintre emelik a természetvédelmet, mert van természetük.

2011. december 28., szerda

Zöldség

Minap belefutottam egy Róna Péter bankárral, közgazdásszal, egyetemi oktatóval stb. készült riportba.
Röviden összegezve véleményét, Magyarország (régen Magyar Köztársaság) egyik legkézenfekvőbb lehetősége a gazdasági problémák, alacsony foglalkoztatottság stb. előli menekülésre, vagy előre menekülésre a mezőgazdaságunk megerősítése. Olyan módon lehetne ez elképzelhető, hogy minőségi élelmiszertermelésre rendezkedünk be. Véleménye szerint egy ilyen relatív kis ország ahol földrajzi adottságai miatt (lapos), óriási megművelhető területek vannak, az öntözéses műveléshez szükséges víz gyakorlatilag korlátlanul, és olcsón áll rendelkezésre, nem feltétlenül kell, hogy különböző gazdasági profilokkal kísérletezzen és építsen ki magának, hiszen minden adott az élelmiszertermeléshez, föld, víz, éghajlat, tapasztalat, szakértelem.
Nyilvánvaló, hogy a nagyüzemi módszerekkel termelő Hollandiával, Francia, Német, Spanyol mezőgazdasággal ugyanazon a pályán nem tudunk focizni, viszont kis és közepes gazdaságok életképesek lehetnek, amennyiben minőségi élelmiszereket képesek termelni, és megfelelni a nyugat európai minőségi követelményeknek. Nyilvánvaló, hogy a belső piac felvevőképessége nem elég ehhez, nélkülözhetetlen, hogy az export megszervezése, vagy valamilyen állami intézmény segítségével történjen, elkötelezetten, jó szakemberekkel, illetve a gazdákat hozzá kell segíteni, hogy az értékesítést, önmaguk is képesek legyenek megoldani. Internet, többnyelvű saját honlap, hírlevelek, pályázatok kiírásával, forgóeszköz hitelek, tanácsadás segítségével.

2011. december 26., hétfő

fehér karácsonyfa

Arra gondoltam, hogy egyszer az életben azért lehetne műfenyőt venni, egy életre szólót, ha már nem a kerti növényeket, vagy a gyereket díszítem fel égőkkel. Szóval erre a pazarló és ájtatos ünnepre, amelynek kapcsán kinyílnak a szívcsakrák és kórusban éneklik egymást koránt sem kedvelő családtagok, vagy képviselők is összekapaszkodva a mennyből az angyalt, ki kéne találni itthon valami emblematikusat. Olyat, amit nem kell kidobni, vagy eltüzelni minden évben, nem kell megpróbálni elültetni, mert úgysem marad meg a babérfa és a szomorúfűz között, amit nem baj, ha felborít a macska, és, amit le lehet mosni, ha valaki beleönti a töltött káposztát. Továbbá nem árt, ha egy ma született bárány tisztasága jut róla az ember eszébe, hogy ne adjuk alább az igényeket. A ronda műfenyők plázájában egy jó nevű dizájn boltban láttam meg az igazit. Dekoráció volt, patyolatfehér és alig két kiló. Tökéletes. Jövőre ezt fogom fehér díszekkel díszíteni. Az lesz az első boldog monokróm karácsonyom.

2011. november 17., csütörtök

Lent hol a tölgyek....

Mondtam én, amikor a renegád köztársaságban laktunk csecsemővel, gyönyörű környezetben a Csillebérci üdülőtelepen, hogy ott nem csak az gáz, hogy nincs csatornázva, miközben sűrűn lakva és lebetonozzák az erdőt az engedély nélküli építkezésekkel a zsidó eltűntek vagyonát felvásárló újgazdagok, mert a kerület egyáltalán nem fogja rendezni a terepviszonyokat soha, de gyanúsak azok a furcsa színű madarak is az ösvényen a KFK-i felé menet. Mesélte a gyerek apja, hogy az semmi, mert az ő gyerekkorában, mikor terepfutott errefelé, nem csak felásták a kerteket az állítólagos eldugott zsidó vagyonokért a kedves lakosok, megannyi emberi vakond, hanem látott szkafandereseket, akik messziről integettek, hogy maradjon távol, ez utóbbit mindig az élénk fantáziájának tudtam be. A legenda tovább él.

A budapesti Izotóp Intézet Kft. elismerte, hogy az orvosi izotópokat gyártó csillebérci laborjából kiszivárgott jód-131 okozta a november közepén több európai országban is észlelt megnövekedett radioaktív sugárzás egy részét. A kémény szűrőrendszere a javítás után sem működött tökéletesen, így két adagban került sugárzó anyag a budapesti levegőbe. A cég szerint kizárt, hogy a sugárzás egészéért ők lennének a felelősek, és hogy a környező országokig eljutott volna a szennyezésük.

2011. november 8., kedd

OFF...

A kép címe helyesen Nagy Imre újraravatalozása... majd újratemetése. Ha engem kértek volna fel a kép elkészítésére, akkor valószínűleg képregényformában oldottam volna meg, ám így egy kicsit tesz-vesz városba oltott Dankóné Dudás Juli lett + egy kaméleon. 


A Gábriel arkangyalt helyettesítő kaméleon a szemforgató kommunista allegóriája, aki ráadásul a nyelvét is kiölti a koporsók felé... Lehet, hogy Kádár János maga... Árnyéka egy cipészkalapács, esetleg kardmarkolat.
A kaméleonnal sikerült egyébként annyira elterelni a figyelmet magáról a történelmi pillanatról, hogy ez a kép már csak egy kaméleon. Sokáig gondolkoztam, mi a tosz az a fehér háromszög ott, de aztán megnéztem az eredeti felvételt és azon is ott van, ezért hagytam ezt a kínzó és fájdalmas kérdést tovaszállni.



A Piros/PirosFehérZöld ég az MSZMP utolsó pártkongresszusára utal, ahol feloszlatta magát, illetve átalakult magába.
Szerettem volna, ha Sinkovits Imre kicsit hangsúlyosabban van jelen, de hát ez nem a Sinkovits Imre újratemetése című kép.
Nagyon bánt továbbá, hogy az alacsony felbontás miatt nem tudom elolvasni, mi van írva az "ünneplő" tömeg tábláira, viszont nagyon érdekesek a zöldfejű biztonsági emberek a kép alján. Feltétlen szeretném kiemelni, milyen szépen sikerült kidolgozni a villanyoszlopot a Műcsarnok bal oldalán. Én is szoktam így lenni ezzel, hogy rákattanok valami apróságra, és észre sem veszem, miközben órák telnek el, hogy bammeg de kurva jó lett ez a vellanyoszlop!
Én a tükör előtt a mitesszereimmel szoktam így lenni...
Ez a kép szép... néhány év múlva sokat fog érni, amikor licitálni lehet majd rá, mint az emberi hüjeség egyik fontos produktumára. Azért örülök, ha valaki ilyen görcsösen nyomot akar maga után hagyni, mert majd kiválóan lehet a gyerekeket riogatni vele a történelemtankönyvekben. Borítékolom, hogy hatalmas Photoshop contest van készülőben, már alig várom, hogy szétröhögjem magam, jajj, az előző bagázson sosem tudtam ilyen önfeledten mulatni!
Én azt szeretném kérni, hogy gyerekkoromból hozzák vissza még a tévétornát bérciistvánnal, a májuselsejét, a trappert meg a bélszínrolót!
ON...

Az ő kis paradicsomuk

Kertmozi a tél elején A mi kis édenkertünk címmel (2010-es svájci doku Mano Khalil rendezésében) november 15-én kedden 20.00-tól a Toldi moziban. Az igazság odaát van, az ágyásokon túl.
Fesztiváldíjas dokumentumfilm egy különleges svájci kertközösség mindennapjairól. "Bern szélén, összesen 148 telken, 20 különböző nemzet fiai és lányai művelik békében kertjeiket és alkotnak különös mikrokozmoszt. Súlyosan terhelt sorsok, magány, családi tragédiák, öröm és problémák szövik át az együttlétet, hiszen a telekszomszédok a lehető legkülönfélébb földrajzi, vallási, társadalmi és politikai háttérrel rendelkeznek, gyakran ellenséges országokból. A multietnikus és multikulturális svájci társadalom mozaikosságát tükröző telek-közösség tagja maga a rendező, Mano Khalil is, aki két évig dokumentálta a városszéli kertészek mindennapjait. Paradicsom, káposzta, bab, álmok, honvágy, robbanásveszélyes konfliktusok, vonalzóval húzott svájci ágyások és külföldi improvizativitás." (Támogató: Ökopolisz Alapítvány)
egy kis trailer