Amennyire látom, az észak-afrikai facebook forradalmakat követve az úgymond jóléti társadalmakban is elért a társadalmi feszültség egy olyan pontra, ami láthatólag már széles tömegeket képes megmozdítani, közös célok érdekében. Nevezetesen az "Occupy The Wall Street" mozgalomra gondolok, amely nem a kezdete, hanem inkább a kicsúcsosodása a körülbelül két évtizede magunk előtt görgetett problémák halmazának - olyan problémáké, melyek kezelhetetlensége egyre inkább egyértelmű mindenki számára. Jelesül pedig, hogy a dotcom lufi kidurranása óta a pénzügyi világ folyamatos válságban van, kisebb fellendülések, valamint erőteljes visszaesések jellemzik a globális pénzpiaci mutatókat. Mindamellett egyre nyilvánvalóbb a különösen a "jóléti" társadalmakra jellemző óriási fogyasztás és a "fenntartható növekedés" becenevű közgazdasági koncepció (miszerint; leegyszerűsítve: a fogyasztás folyamatos élénkítése a gazdasági fejlődés kulcsa) által indukált erőforráshiány. Ezt az erőforráshiányt - emberi erőforrás értelemben (negatív demográfiai mutatók) - egyre engedékenyebb immigrációs politikával próbálták ellensúlyozni, ami már önmagában óriási veszélyeket hordoz (lásd Franciaország, Anglia, Németország, Benelux államok). Mindezt tetézi, hogy a fogyasztásélénkítés a természeti erőforrások permanens hiányát generálja (ezek ugyanis sajnos végesek), ezért a kitermelésük egyre költségesebb, és egy adott ponton már nem térül meg. Ezt leküzdendő, a nagyvállalatok irányította nemzetközi kormányok egyre élénkebben kezdtek érdeklődni az olcsóbb kitermelési lehetőségek, és tartalékképzés iránt, először a hatvanas-hetvenes években az OPEC-, OECD-, szovjet (utóbb FÁK-) tagországok közötti diplomáciai megállapodások útján, később, a nyolcvanas-kilencvenes, 2000-es években direkt olajháborúk bontakoztak ki, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok főszereplésével.
A makacs eltökéltség, miszerint az olajvállalatok és energiaszolgáltatók semmilyen, vagy csak minimális módon vesznek részt az alternatív energiafelhasználás elterjedésének elősegítésében, illetve ezek hatékonyabb kinyerésének fejlesztésében, mára tarthatatlanná vált. Nem vagyok idealista, nem gondolom, hogy a Tea Party vagy az "Occupy The Wall Street" mozgalmat ez mozgatná, de mindenképpen lehet ilyen irányú hozadéka vagy vonzata is, ami a politikai célok mellett környezetvédelmi érdekeket is szolgál.
Környezetünk védelme, erőforrásaink hatékonyabb és környezetbarátabb felhasználása globális ügy, mindannyiunk érdeke, társadalmaink és személyes egészségünk szempontjából is rettentő fontos. Meggyőződésem, hogy mára ez vált társadalmunk legfontosabb ügyévé, túl ideológiai-politikai hovatartozásunkon, szimpátiánkon; a legfontosabb dolgunk ma a világban, hogy ezeket a problémákat közösen, jól átgondolva kezeljük, értékeinket újraárazzuk és a helyükre tegyük.
http://www.wearechange.org/
Emellett mindenkinek ajánlom a Tilos Rádióban ebben a témában elhangzott beszélgetést Vágvölgyi B. Andrással, kb. 09.00 órától:
http://tilos.hu/online/2011/10/12/tilosradio-20111012-0900.mp3
http://tilos.hu/online/2011/10/12/tilosradio-20111012-0930.mp3
